Bejelentések:

Előszöri a pályázattal kezdem:


Mivel eléggé szűkösen vagyunk sajnos csakis kizárólag egy kategória lesz a történet, ami nem szab határt hogy hány oldal. Egy helyezett lesz az első, s két különdíjas, de az biztos. Ha lesznek különleges novellák, melyek nem kapnak annyi pontot hogy nyerjenek egy különdíjjal azért megajándékozzuk. Ezenkívül minden a helyén marad.




Ezenkívül még egy hír:


Nagyon nagy örömömre újra megnyílt Eagon blogja a Sárkányelf ami új nevet kapott: Kétezerszáznegyvenkettő. Nagyon örülök hogy újra olvashatom írását mert lenyűgöző ahogyan a szavakat használja. Mindenkinek ajánlom hogy újra olvassa: www.sarkanyelf.blogspot.com

Emberismeretem és gondolkodásmódom

Ilyenek az emberek:


Legtöbben azt utálják és irigyelik akik okosabbak, jobbak esetleg jobb társaságuk van. Az irigységet viszont úgy mutatják ki, hogy neked mindez rossz legyen, utáld meg magad és az egész világot. Ilyen esetben ha az áldozat nem hagyja magát az ellenség húz a folyton és bemeséli másnak azt ami mégsem történt, legyen ez az ellenség tanára, saját édesanyja és akár családja. Az áldozatot most már nem csak ellensége támadja hanem egy kisebb haragos ember társaság, s ezek az emberek nem is tudják hogy akit támadni kéne saját pártfogoltjuk! Vigyázz, ne légy áldozattá, s ne légy ellenséggé! De ha jobban megfigyelt saját életedet, látod magadban az áldoztad szerepét, vagy az ellenségét mely minden áron elakarja érni célját akár azzal is hogy tönkretegye áldozata legszebb és legjobb napját, ha pedig az áldozat szerepére jutottál mint sokan mások, akkor csak annyit tehetsz hogy nem hagyod azt aki bánt, azt aki azért utál, csúfol amiről nem tehetsz, vagy amit az ellenség nem ért el, mint baráti társaság, jó jegyek, és sok minden más! Mindenkinek van ellensége, de azt nem tudhatod hogy miért, s minden ellenségnek van áldozata, de az áldozat nem érti miért!


-------------------------------------------------------------------------------------



Boldogság:


A boldogság a szomorúság ellentértje, mint a feketének a fehér. Viszont ha a fehér a boldogság akkor a feketét nem üti ki a fehér, csak elhalványítja. Egy időre megfelejtkezünk a feketéről azaz a szomorúságtól, de nem teljesen, mindig csak elhalványul , de sosem tűnik el. Olyan ember nincs akinek az élete csupa öröm, mert mindig kell lennie bánatnak is hogy egy kicsit boldogok lehessünk! Törekedj arra hogy csupa fehér legyen minden perced és talán sikerülni fog!



-------------------------------------------------------------------------------------

Boldog Karácsonyt!

Közeleg az amit mindenki vár minden évben. A Karácsony, amikor ajándékokat kapunk és adunk is. Örömet szerzünk barátainknak és családtagjainknak. Tudom még nem jött el Szenteste de már kevés idő van hátra ezért gondoltam pár sort az ünnepekről és egyben a pályázatról.


Igen elérkezik lassan az az idő amikor megtudjuk mit kapunk, Én személyszerint szeretem ezt a napot de nem az ajándékok miatt. Igen jól olvastad nem az ajándék miatt hanem az ünnep hangulata és egyben társasága miatt. Egy olyan karácsonyt sem éltem át amin nem nevettem volna eggyüt családdal barátokkal és mindenkivel. De azt hozzáteném hogy azért az ajándék sem lényegtelen :-) ! Mindenkinek boldok és békés karácsonyt kivánok!



Lassan az újév is eljön mikor senki se állja meg hogy ne maradjon fenn min. reggel 4.-ig (legalább is nekem ez az átlagidő =) ) Bulik, szórakozás hülyülés, remélem mindenkinek élményteli újéve lesz.



A pályázattal kapcsolatban bár kevesen vagyunk mégis nehéz lesz a döntés hiszen akiket ismerek és jelentkeznek a pályázatra mind nagyon jól írnak szóval szoros lesz a mezőny. Már nagyon várom a műveket és várom hogy ki lesz a győztes!


Szóval mindenkinek boldog és békés karácsonyt kívánok, tudom előre de majd Szenteste is írok egy bejegyzést nektek!

Lejárt az idő!

Igen tudom elkéstem, mint mindig :) . Az idő lejárt de ettől még lehet jelentkezni, mert eléggé kevesen vagyunk, de mi így is döntünk! Ma lesz a megasztár finálé amire én is elmegyek, tudom ez nem nagyon illik ide, de ma sajnos nem leszek fenn a gépen, még haza se megyek, rögtön az ORIGO stúdióba száguldok és 4 órát végigállok :S de a lényeg hogy ott leszek!Én Renátának szurkolok de már látom kitértem a témáról :)) . Lényeg a lényeg hogy már a novellákat, vagy történeteket várjuk melyekhez egy-egy kimerítő komentet küldünk Én és Eagon! Egyenlőre enyi de majd még kaptok eligazítást!

Született tehetség!

Meglepő modon ezt a díjat is megkaptam. Fura de valahogy nem számítottam ilyesmire! Nagyon örülök neki és meg is köszönöm Biának! Nagyon kedves Tőled hogy nekem is odaadtad! Tovább adom a díjat úgy ahogy szokás, de mielőtt megtudhatnátok kinek is, előtte elmndanám pár sorba amit ezekről a díjjakról gondolok:

Mindez kedves, de szerintem ezek az úgymond "kőrdíjak" nem mutatják meg igazán hogy ez tényleg egy kitüntetés, sokmindenki kapta már meg nem egyszer ezért is nem nagyn szeretem ezeket. Elfogadni elfogadom és tovább is küldöm , mert a szándék a lényeg és ez nem számít!


Akiknek adom :

-Emi
Nagyra tartom történetét és mindenkinek ajánlom!

-Qwert
Hát igen Qwert izaglmas történetei kihagyhatatlanok, sosem fogok unatkzoni rajta az biztos!

És végül de nem utolsósorba:

-Zora
Zora mágikus története miatt, ami szintén figyelemre méltó!

És még valaki akinek örömet egyben bosszúságot is kaphatok egyaránt, Ő nem más mint akitől kaptam a díjat:

-Bia
Az ő történetét is nagyra tartom, sok rajóngója van és értem miért! Köszönöm szépen neked Bia a díjat!

Figyelem!

A pályázattal kapcsolatban:

meghosszabítom a jelentkezési határidőt, mert nem jelentkeztetek olyan sokan! Arra kérnélek titeket jelentkezőket, hogy hírdessétek a pályázatot!

És most Ti jöttök kedves olvasók!

Sajnos a harmadik fejezetre egy kicsit várni kell, mert most a pályázat köt le! De addig is kárpótollak majd titeket, mert egy új történetnek ízelítőét majd megkaphatjátok! Hétfőn ki is teszem a blogra, de addig is sajnálom hogy nem tudtam megírni a III. fejezetet!

Nem minden napi pályázat!

Kedves olvasók, bloggerek!

Mint már írtam meghirdetek egy pályázatot, de nem egyedül.A másik zsűri nem más mint Eagon aki nagy örömmel fogadta a hírt hogy meghívtam erre a versenyre!Ez nem egyszerű pályázat, mert most szükséged van a kreativitásodra és egyben írás tudásodra! Nem Mi adjuk meg a címet hanem Te magad, ezen kivűl kell egy kép melyet Te rajzolsz vagy fotózol és hozzácsatolod a művedhez, de vigyázz mert pontozásra kerül az hogy hogyan illik össze, milyen a történet, a cím , és milyen az összhang. Ha novellát írsz az minimum 1 oldalas és maximum 6 oldalas lehet, ha nem annyi akkor a következő besorolásban van a helye ami nem más mint a történet, a történet csak 14 oldalas lehet, de remélem ennél nem lesz több, persze nem baj ha nem pont annyi. Tőlem kérhetsz segítséget és egyben Eagontól is. Én és Eagon fogunk dönteni nem az olvasók, persze lehet majd szavazni is. Mivel sokak iskolába járnak és sokak munkába ezért December 10.-ig bárki jelentkezhet. A beküldési határ szintén tág ami december 31. és január 10.-ére ki is hirdetnénk a győztest! A díjakról később tudhatsz meg többet, de oklevélnél több is lesz!

II. fejezet: Elkezdődött

II. fejezet : Elkezdődött




-A konferenciát megkezdem-. Szólt a sötétben egy igen mély hang. John főnöke volt aki mindent megtett azért hogy leégesse alkalmazottjait. Hosszú zsíros haja lelapult és csak egy árnyat lehetett látni míg a prezentáció el nem kezdődött. Idegesen hadarta a szavakat, egyetlen szünetet sem tartott. Az előadás lényegében csak arról szólt hogy a mai Világban mennyire szennyezik a vizeket, hogy több olajkút is felrobbant azóta. A mondatok pörögtek, alig értett valaki valamit is az egészből. John eközben még mindig a laborjában volt és a tojásokat szemlélte az akváriumokban. Elővette a fekete tollát, leszedte a kupakot és jegyzetelni kezdett. Bár Dr. Wilde utasította rá hogy legyen jelen a bemutatón, de ez kiment a fejéből. Johnt lekötötte az adminisztráció és eközben egy fura dolgot vett észre. A tojások száma túl nagy volt a numoramedúzánál, ezért jobban megvizsgálta őket. Mikor megnézte a DNS készletét érdekes dologra bukkant, a kicsiben voltak olyan gének, mellyel kibírják a sós és édes vizet is egyaránt, de ennek nem szabadott volna itt lennie. Bár tudta, hogy ez lehet furcsa véletlen is hiszen elég zavarosak a medúzák, és nem ismerik még őket, de azért szem ügyre vette a tiolotti medúza tojásait melynél nem fordulhatna ez elő. Kivett egy tojást és mintát vett tőle, ezután a mintát egy üvegbe tette később az üveget a DNS vizsgálóba. A gép lassan kapcsolt be, John alaposan végezte el a műveletet, talán ezért tűnt lassúnak. Először is be kellet írni a medúza faját, később egy kódot hogy megkapja az eredményt. Nagy zümmögés haladszódott, és kék zöld majd piros gomb villódzott fel többször egymás után. A folyamat rövid volt. Egy apró papír jött ki a gép végéből melyre számok voltak írva és százalékok. Ha mi néznék semmit sem tudtunk volna kiolvasni az apró papírból, Dr. Stone viszont meglepő eredményre jutott.
-Az élet világ a Tengerekben és Óceánokban is csökkent-. Ez volt Dr.Wilde utolsó mondata mielőtt John berontott. Az ajtók kipattantak és a a fény beáradt a sötét szobában. A por megvilágosodott és friss levegő csapta meg az emberek arcát. John csak egyet intett és főnöke rögtön ott termett. Bár egyik alkalmazottját sem kedvelte, Johnal mégis különlengessen bánt. Adott véleményére, precizitására és lexikális tudására. Miután Wilde kirohant, az emberek felnéztek tehetetlenül. Majd később kimentek az ebédlőbe és kávézni kezdtek. Miközben a hallgatók a kávézóba vonultak, Wilde és John lementek a laborban. A kávézó fala fehérre volt festve és világoskék csempe nagy lelógó modern lámpák világították át az egész termet. A kinyitott ablakokon át beszűrődött a kertből a friss és üde levegő. John és főnöke eközben a sötét folyosón ment keresztül melyen pislákolt az izzó. Sietve és kapkodva mutatta meg az eredményeket, és a különféle kamera állásokat a Tengerekben és az Óceánokban. Wilde egyetlen mondatot tudott kimondani : -Hát elkezdődött.- Kezét homlokához emelte és leült. Idegesen kapkodta a levegőt. Ezután még John elvégzett egy-két kísérletet, majd elhagyta a labort és a nagyobb akváriumokhoz mentek melyekben a hatalmas termetű numoramedúzákat tárolták. Mikor odaértek a hatalmas tárolóhoz egy nagy robaj és mindent elárasztott a víz. Egy 6 méteres hullámhoz hasonlított az esemény. A medúzák tározója előtt egy csatorna vezetett a tengerhez és a medúzák pont oda tartottak. 3 méteres testük és 24 csápjuk percek alatt átjutott a csatornába onnan meg a Tengerbe. Wilde épp hogy nem sodródott az állatokkal és merült volna el a 30 méteres csatornába. A kár hatalmas volt, de nem ez a legnagyobb gond. Megalapították hogy a medúzák új nemzedéke rendelkezik különféle génekkel mellyel eddig nem. Sokkal agresszívebbek lettek az utódok és több embert is támadtak meg. Gondolkodtak és ártalmas gondolatai voltak az ember számára. Bántani akartak mindenkit aki a közelükbe került.
A Tenger és a nap összeolvadt. Már rózsaszín volt az ég és a szín betöltötte az egész tájat. Lassan ment le a nap és váltotta fel a már várakozó holdat. Késő volt már talán éjfél is elmúlt. John maradt már csak a laborban, s minden eredményt átnézett. Kísérletezett velük , tanulmányozta őket, de semmi. Éjjel egykor nem tudott már semmit sem csinálni. Lehunyta szemeit és alvásra gondolt és később kikapcsolta a gépeket ekkor lassan elindult. A gépek felzúgtak, majd leálltak, hisz mindenkinek jót tesz a pihenés. Iratait szerte szét hagyta, elindult a sötétbe. Főnöke Wilde, még mindig irodájában volt és az adatokat nézte és amiket mos kapott. John látta hogy ég a villany a szobában, de kiindult az épületből. A szökőkút csendes volt, most nem folyt a víz, nem sütött be a napsugár, hanem csak a villany fénye világította be a hatalmas előcsarnokot. Egy halk suhanás és kinyílt az elektromos ajtó. Ekkor a kép elhomályosodott és John a földön ébredt. Felkapta a fejét körülnézett lakásában és kutyája rémülten nézett rá a nagy sötétben. Kezét szívéhez kapta, s csak ennyit mondott: -Csak álmodtam, de talán az egész egy álom volt?!- Visszafeküdt és szeme gyorsan lecsukódott. Kint szakadt az eső, apró szemekben esett és gyakran villámlott. Kutyája kinézett a konyhába, majd a nagyszobába és ezután a helyén tett pár kört, majd lefeküdt. Nagy sóhajtás hallatszott utána minden elcsendesült. A vekker reggel 6 ébresztett mindenkit. John felkelt és az álmára visszaemlékezve készülődött. 20 perc alatt minden megvolt, már csak a reggeli kávé hiányzott. Hangtalanul megitta a kávéját majd levitte sétálni kutyáját egy órára. A séta közben is csak arra tudott gondolni, mi lehet ma a laborban, csak ez járt a fejében és csak ez érdekelte. Nem tudott törődni mással, se hazafelé, se a hosszú autó úton. A fák gyorsan suhantak el egymás után, néhol nagyobbak, néhol kis sebek. Kocsi sor nem volt még reggel 7-kor a kerülőúton, így az a pár jármű is gyorsan száguldott a mellék utcákba. John ezt kihagyta, mert már nem egy balesetet szenvedett ilyen okból. Beparkolt a saját helyére ahol ez a név állt: Dr. Johnatan Ston. Hatalmas épület volt. Nagy ablakok és modern tervezés, volt A, B, C és D épület, és egy hatalmas tető erkély melyben hatalmas akváriumokat helyeztek el különféle nap hatására gyorsabban növő tengeri algák, és egyéb moszatok. Az épület hátuljából egy hatalmas csatorna jött ki melyen az álmában megszökött Numora medúzák voltak. Abban biztos volt hogy ami megtörtént az csak egy egyszerű állom hiszen tegnap este hazament az előadás után, s lefeküdt aludni. Kinyílt az ajtó egy halk suhanás és John elé tárult az egész előcsarnok. A már megszokott szökőkút, a halk léptek az emeleten, s minden a megszokott állapotban. John a laborjába sietett hogy már megnézze a kikelt medúzákat. A lifthez ment és a liftben főnöke Wilde volt. John laborja lent volt az A épület alatt. Csak neki és főnökének volt bejárása a helyiségben. Mindketten oda indultak , egy intéssel köszöntek egymásnak halktalanul. A lift halkan és gyorsan leért, az ajtó kinyílt majd kiléptek. Hosszú folyosón kel .- És eléggé idegesnek tűnt. –Á semmi csak a gép vacakolt és valami fura adatot adott meg, de nem kell izgulni, semmi különös.- Az apró papír megint megjelent, de a számok nem változtak. A DNS képben benne volt hogy az állat megél sós, és édes vízben, de ez lehetetlen. Wilde kapkodni kezdett, látszott rajta hogy ideges. John újra megkérdezte:-Valami baj van?.- Igen, elkezdődött...

Figyelem!

Nem tudtam írni a leptopom miatt, de ez most már megoldódott! A második fejezetet leghamarabb csütörtökre, de legkésőbb vasárnapra felteszem a blogra. Sok változás lesz egyaránt a történetben és a blogon is. Gondolkozom pályázatokban, de ezek csak a 2. fejezet után kerülnek sorra. Bocsánat, hogy nem tudtam írni, de hamar befejezem. Viszont felhívnám az olvasók figyelmét arra, hogy írjanak kommenteket, kritikákat, nem beszélve a Chat-ről sem !



Köszönök mindent: William

Bocsanat!

Sajnos rossz a gepem igy nem tudopk irni, most van egy olyan pot gep, de ezen nincs ekezet, nincs meg amit eddig irtam, ezert kerlek titeket hogy varjatok es BOCSANAT!

Figyelem!

A nyári szünet végéig (azaz mátol 17 nap) nem kerül friss a blogra!Nem tzdtam írni,s el vagyok egy-két dologban akadva!Mikor sajnos megnyílnak az iskola tantermei, úgy majd én is el kezdek írni, és két vagy három héten belül megjelenik mind két oldalon a friss! Sajnálom és bocsánatot kérek minden olvasomtól, hogy nem tudtam írni! Köszönöm mindenki megértését!

I. fejezet

1.Fejezet:
Mit sem sejtő emberiség

Kedves hallgatók, de visszatérve a témára, ez a 98%-os vízből kialakuló lény 1000 éve talán még a tengerek Ura volt. Megél minden vízben, s van olyan fajta, amelyiket nem is látjuk annyira kicsi. 200 fajtát ismerünk, s ebből, ha jól tudom 70-80 fajta halálos csípést okoz. A legveszélyesebb a Numora Medúza, mely vándorol, és mindenhol ott van. Ha bármilyen kérdésük van az előadás után tegyék fel!- S ezzel egy-két emberre nézett kinek a keze fent volt, hogy választ kapjon kérdéseire. Szóval- s ezzel egy halk katt hallatszott és a képernyőn megjelenő Numora medúza elfedte az egész egyetem falát. De meglepő módon, életnagyságú képet mutatott be Dr.Jonathan Ston ki tengerbiológus s több Nobel díjat söpört be medúza téren, a Numora medúza terén, hogy pontos legyek. S folytatta- Ez a hatalmas lény 15 évenként megjelent Japán partjain a Sushi halászokhoz, de egyszer felbukkant 5 évvel később. Utána meg sokszor mindig! Először nagy válságot okoztak a halászoknak, de később megtanulták, hogy hogyan kell eltávolítani a medúzamérgező részeit. De sajnos túl nagy volt a kockázat a halászoknak, mert nagyon veszélyes volt a csalánsejteket eltávolítani. – Katt és megjelentek a csalánsejtei a lénynek. Mikor a 2132-ben egy Cunami tombolt Amerika egy részén kisodort mindenféle döglött tetemeket. Voltak óriás tintahalak, de voltak Numora medúzák is. Sok tetemet találtak, de ilyenkor ez átlagos, de az nem hogy egy tudós rábukkant egy majdnem 30 méteres egyedre melynek nem 12, hanem 24 tapogatója volt. – Egy újabb katt, egy újabb kép. Most John a majdnem 30 méteres medúzát vetíttette ki a falra, s sok, uh, áh, sss hallatszott… - Íme, amiről beszéltem. Az előadásnak vége. Ha van kérdésetek, tegyétek fel bátran. Halkan hátul az ajtónál két idősebb férfi kezdett el beszélgetni. John kollégái voltak, kik azt javasolták neki, hogy tartson az egyetemistáknak egy előadást a Numora medúzáról. John egyáltalán nem akarta, hisz a legtöbb hallgató nem is értette miről beszélt nekik a több Nobel díjas tudós, de aki értette, az elég kimerítő kérdéseket adott, ami még Johnt is lefárasztotta. – Legalább vége ennek a zűrös hétnek… - De sajnos ez nem így volt. John nem tudta, s nem is tudhatta azt, ami az nap este történt. Nyugodt éjszaka volt… Az utcán egy-egy lámpa pislákolt. Az is aludni akart. Egy autó sem zördült fel mikor az álmos közlekedési lámpák pirosról zöldre váltottak. Minden aludt, senki se és semmi se tudta megmagyarázni miért azon az estén történt az ami. A nap lassan felemelkedett hajnali négykor. Néha egy-egy fénysugár sütött be az ablakon, de senkit sem zavart. Hajnali hat. Korai idő a felkeléshez, de valaki még örömmel csinálja. John mind minden napját a zuhany alatt tölti, s az álmára gondolt. Viszont az elszökött. Huss és már ki futott az álomfolyosón. Később a konyha felé vette útját immár tisztán. A megszokott Olasz Lavazza kávéval folytatta korai kelését. Még csak fél hét van előbb fog odaérni, mint azt gondolta. De sebaj, legalább előbb elkezdheti azt, amit szeretne…

Bár kocsija volt, tudta, hogy ilyenkor már dugóba kerülhet, ezért inkább, mint mindig, most is metróval ment. Nem kellett sietnie hisz a metró hétkor indult ő meg már ott szokott lenni az állomáson 6:45 –kor. Mindig átnézhette napi teendőjét, de most érdekes kevesebb volt, mint szokott… Már akkor szél fújt mikor a metró ott sem volt, és ebből következtetni tudott arra, hogy már csak másodpercek vannak hátra ezért a padról felállt, ezüstszínű laptopját hóna alá tette és egyenesen elindult az ajtó felé. Nagy zörejjel vágódott be a fém ajtó, s elindult a jármű. Kevesen voltak a metrón reggel 7-kor, de legalább volt ülőhelye… A felette lévő lámpa épp ki akart égni, s idegesítően pislákolt felette. De úgy gondolta ezt a napot nem ronthatja el semmi, de ez az érzés, esetleg elv kicsit korai volt. Nem zavarta sem a fűsüketítő zaj melyet mindig szidott, nem zavarta, hogy a szél a nyitott ablakon úgy vágta hátba az ülésen, hogy fel kellet állnia és át kellet ülnie. Egy dolgot várt, amit már több hónapja. A medúzák párzása ritka és érdekes. Tudta, hogy akár egy új fajt is felfedezhet, hisz a medúza, a medúzával ugyan úgy párzik, legyen az két külön fajta. Megállók sokaságán kellet áthaladnia, hisz végállomástól végállomásig ment. A 15-ből már csak 2 maradt, de már megszokta a hosszú metrózást, nem nagyon érdekelte… A metró egyet sípolt majd kinyíltak az ajtók. John rögtön a csigalépcsőhöz szaladt, s már elő is bukkant az aluljáróból. Először is napját a Subway boltban kezdte, hisz kellet valami, amit ebédre egyen, később egy mondhatni „gyors” kávézóba ment az utca végén, ahol nem az étel, vagy a kávé volt gyors, hanem történetesen maga a személyzet. Talán 17 éves fiatalok voltak. A fiatalok ide-oda kapkodtak, s vicces volt nézni is, ahogy a különféle kávékat, legyen az latte, esetleg hosszú kávé, adogatják egymásnak és gyors léptekkel össze-vissza menetelnek a pult mögött. Gyorsan sorra került John és miután megkapta a kávét, ami számára már szokás volt, rögtön a már két utcával arrébb eső Tudományos intézménybe siettet meleg kávéjával és szendvicsével. Nem kellett sokat gyalogolnia, hisz az a 300 méter már megszokott volt. Az intézmény nem egy nagy épület volt a többihez képest. Csak 10 szint 600 iroda és 7 hatalmas laboratórium, melyben más és más területen dolgoztak. Az épület modern stílusú volt, a korlát fémszínű és dizájnos csíkok voltak végig rajta. A falon absztrakt műveket lehetett észrevenni és az előcsarnok közepén egy megvilágított szökőkutat. Több vízsugár haladt végig egymáson keresztül és majd összefutottak, miközben mindez meg volt világítva. A hely nagyon szép volt és csak látványos dolgokat találhatott benne az ember. John szeretett itt dolgozni és szerintem a többi 600 ember is. A hely izgalmas és érdekes volt. Nem is beszélve az évente több mint ezer előadásról, melyet vendég tudósok adnak elő, már ha van ilyen szó. A világ leghosszabb és egyben leg érdekesebb medúzájáról nem is beszélve, hisz a 30 méteres egyedet itt a New Yorki tudományos intézetben mutatták be elsőként. Mint már írtam John szerette ezt a helyet, de később megbánta, hogy Ő neki kell bejelentenie egy fontos hírt az egész világ számára. A várva várt pillanat, vagy nap nem hozott sok jót a Földre, de inkább az emberiségre… Ez a munkanap is ugyan úgy kezdődött. Legalább is az emberek azt hitték. John megkérte munkatársait, hogyha véletlenül beérnének a munkahelyre hamarabb, akkor ne nézzenek meg semmit se a medúzákkal kapcsolatban, mert biztosra Ő szeretné elsőként látni medúza populációk legújabbjait. Mikor John beért az intézménybe a megszokott pillantás a szökőkútra egy másodperc érzelem, majd fel a fémlépcsőn. Végig a folyosón, majd be az irodába. Közvetlen jobb oldalt egy mini hűtő várta, amiben Coca-Cola, Sprite és Fanta volt meg egy-két csoki. Az íróasztal közvetlen az ajtóval szemben volt és mögötte egy ablak mely az utcára nézett. 7:20 perc már csak egy bő óra és érkeznek a többiek. Sietnie kellett hisz a papír munka meg az ilyenek már várták. Miközben gyorsan írta a megszokottakat egyszer-egyszer az ablakon befújt a szél és a függöny néha-néha az arcába repült. Az asztalon egy medúza képe és egy kis cserepes növény volt, nem beszélve egy kis asztali földgömbről, ami régi mintázatú és egyedi darabnak számított. Ezen kívül csak papír munka hevert szanaszét. A szoba nem volt túl nagy, de nem is volt kicsi. Az íróasztal mellet mind két sarokban növény állt. Majd az ajtóra nézve baloldalt a már említett mini hűtő és jobb oldalt szekrények. Mire John a papírmunkát elvégezte majdnem reggel nyolc óra lett, ami azt jelentette, hogy sietnie kell. A laboratórium a C épületben volt, miközben a 320 iroda az A-ban. A C épület a B alatt volt, sokat nem kellett menni, mert a 320-as épp hogy nem a B épületben volt, ezért csak a liftezés volt hosszú. Az épületek üresek voltak, mert a 600 emberből csak talán 100 volt itt, akit nem is nagyon ismert. A lift szürke gombjai csillogtak mikor kinyílt Johnnak az ajtó. Ő a mínusz egyre ment a harmadik emeletről, de nem volt olyan hosszú. A liftben idegesítő zene szólt, amit épp meg akartak szüntetni, mert már sokan panaszkodtak rá. Hosszú folyosókon kellett végigmenni ahhoz, hogy John elérjen a laborig. Izgatottan ment végig a magányos szürke folyosón. A tenyere izzadt és éget a vágytól, hogy megnézze a medúzák populációit. A labor nem olyan volt, mint egy űrbéli technikával kifejlesztett „játékszer”, hanem egy egyszerű, szolid és egy hatalmas akváriummal rendelkező szobába lépett be John, aki alig várta már ezt a pillanatot. Az akváriumban több medúza lebegett, és egy másikban egy-két édes vízi kis apró fehér lufi gömbre hasonlító lény volt. Mikor meglátta John a Tjalfiella medúza kicsinyét rögtön a máik akváriumhoz ment, hogy megnézze a tojásokat. A Tengerben voltak kis apró kamerák a medúzák megfigyelése alkalmából, de a majdnem 100 képernyőből talán csak 25-en volt medúza, a többien csak a tojás, vagy még az se. John tudta, hogy a medúzák vándorolnak, de a Numora medúzán kívül mindegyik egy időszakban vándorol. Először nem érdekelte ez a tény, mivel meg kellett számlálnia a tojásokat. Minden medúza faj más és más létszámban hoz világra új kicsinyeket. A kristály medúza 10-15 most ez a szám 25-re váltott…A gyökérszájú medúza csak 5-10 kicsinyt hoz a világra ez a szám most 20-ra növekedett. John ezeket a számokat nem értette, de tovább írt. Bár sok mindent nem értett, de talán jobb lennem, ha nem is értené. Ezek a jelek csak egyre utaltak, de John nem, hogy nem akart, hanem nem is tudott rá gondolni. A medúza átveszi az uralmat a Tengerek, Óceánok felett és a legszörnyűbb, hogy később az édesvíz felett is. Bár van édesvízi medúza, mégis az csak egy faj. Ha a medúzák mostani generációja megszületik azzal a génnel, hogy mind két vízben megéljen, akkor az emberiség kihal, s a medúza veszi át az uralmat.

Végzetünk a numora medúza 1. oldal

Hogy ne unatkozzatok itt van az első oldal!

1.Fejezet:
Mit sem sejtő emberiség

Kedves hallgatók, de visszatérve a témára, ez a 98%-os vízből kialakuló lény 1000 éve talán még a tengerek Ura volt. Megél minden vízben, s van olyan fajta, amelyiket nem is látjuk annyira kicsi. 200 fajtát ismerünk, s ebből, ha jól tudom 70-80 fajta halálos csípést okoz. A legveszélyesebb a Numora Medúza, mely vándorol, és mindenhol ott van. Ha bármilyen kérdésük van az előadás után tegyék fel!- S ezzel egy-két emberre nézett kinek a keze fent volt, hogy választ kapjon kérdéseire. Szóval- s ezzel egy halk katt hallatszott és a képernyőn megjelenő Numora medúza elfedte az egész egyetem falát. De meglepő módon, életnagyságú képet mutatott be Dr.Jonathan Ston ki tengerbiológus s több Nobel díjat söpört be medúza téren, a Numora medúza terén, hogy pontos legyek. S folytatta- Ez a hatalmas lény 15 évenként megjelent Japán partjain a Sushi halászokhoz, de egyszer felbukkant 5 évvel később. Utána meg sokszor mindig! Először nagy válságot okoztak a halászoknak, de később megtanulták, hogy hogyan kell eltávolítani a medúzamérgező részeit. De sajnos túl nagy volt a kockázat a halászoknak, mert nagyon veszélyes volt a csalánsejteket eltávolítani. – Katt és megjelentek a csalánsejtei a lénynek. Mikor a 2132-ben egy Cunami tombolt Amerika egy részén kisodort mindenféle döglött tetemeket. Voltak óriás tintahalak, de voltak Numora medúzák is. Sok tetemet találtak, de ilyenkor ez átlagos, de az nem hogy egy tudós rábukkant egy majdnem 30 méteres egyedre melynek nem 12, hanem 24 tapogatója volt. – Egy újabb katt, egy újabb kép. Most John a majdnem 30 méteres medúzát vetíttette ki a falra, s sok, uh, áh, sss hallatszott… - Íme, amiről beszéltem. Az előadásnak vége. Ha van kérdésetek, tegyétek fel bátran. Halkan hátul az ajtónál két idősebb férfi kezdett el

Végzetünk a numora medúza

Bevezető


Ez a történet, nem egy messzi-messzi galaxisban kezdődőt, s nem is Pandorán, ahol a navik élnek együtt a természettel. Ez a történet itt a Földön ad betekintést a mindennapi károkba, s a történetnek nem csak valós alapja van, hanem maga a tény, hogy mint több ezer éve ők uralták a tengereket, s az óceánokat. Most visszavehetik, s talán nem csak hogy a vizeket, hanem az egész bolygót…A sokszínű kocsonyás lények bárhol megélhetnek. Anglia hideg vizeiben. A víz alatti vulkánok körül, s bármelyik óceánban, tengerben, rád várnak, hogy elkaphasson és csalán sejteit beléd nyomhassa. Bár ezerszínű és fajtájú, mégis veszélyesek és kerülni kéne őket, bár van olyan is, mit nem látunk. Remélem élvezni fogod-e tudományos tényen alapuló SF.


Folytatása következik!