II. fejezet: Elkezdődött

II. fejezet : Elkezdődött




-A konferenciát megkezdem-. Szólt a sötétben egy igen mély hang. John főnöke volt aki mindent megtett azért hogy leégesse alkalmazottjait. Hosszú zsíros haja lelapult és csak egy árnyat lehetett látni míg a prezentáció el nem kezdődött. Idegesen hadarta a szavakat, egyetlen szünetet sem tartott. Az előadás lényegében csak arról szólt hogy a mai Világban mennyire szennyezik a vizeket, hogy több olajkút is felrobbant azóta. A mondatok pörögtek, alig értett valaki valamit is az egészből. John eközben még mindig a laborjában volt és a tojásokat szemlélte az akváriumokban. Elővette a fekete tollát, leszedte a kupakot és jegyzetelni kezdett. Bár Dr. Wilde utasította rá hogy legyen jelen a bemutatón, de ez kiment a fejéből. Johnt lekötötte az adminisztráció és eközben egy fura dolgot vett észre. A tojások száma túl nagy volt a numoramedúzánál, ezért jobban megvizsgálta őket. Mikor megnézte a DNS készletét érdekes dologra bukkant, a kicsiben voltak olyan gének, mellyel kibírják a sós és édes vizet is egyaránt, de ennek nem szabadott volna itt lennie. Bár tudta, hogy ez lehet furcsa véletlen is hiszen elég zavarosak a medúzák, és nem ismerik még őket, de azért szem ügyre vette a tiolotti medúza tojásait melynél nem fordulhatna ez elő. Kivett egy tojást és mintát vett tőle, ezután a mintát egy üvegbe tette később az üveget a DNS vizsgálóba. A gép lassan kapcsolt be, John alaposan végezte el a műveletet, talán ezért tűnt lassúnak. Először is be kellet írni a medúza faját, később egy kódot hogy megkapja az eredményt. Nagy zümmögés haladszódott, és kék zöld majd piros gomb villódzott fel többször egymás után. A folyamat rövid volt. Egy apró papír jött ki a gép végéből melyre számok voltak írva és százalékok. Ha mi néznék semmit sem tudtunk volna kiolvasni az apró papírból, Dr. Stone viszont meglepő eredményre jutott.
-Az élet világ a Tengerekben és Óceánokban is csökkent-. Ez volt Dr.Wilde utolsó mondata mielőtt John berontott. Az ajtók kipattantak és a a fény beáradt a sötét szobában. A por megvilágosodott és friss levegő csapta meg az emberek arcát. John csak egyet intett és főnöke rögtön ott termett. Bár egyik alkalmazottját sem kedvelte, Johnal mégis különlengessen bánt. Adott véleményére, precizitására és lexikális tudására. Miután Wilde kirohant, az emberek felnéztek tehetetlenül. Majd később kimentek az ebédlőbe és kávézni kezdtek. Miközben a hallgatók a kávézóba vonultak, Wilde és John lementek a laborban. A kávézó fala fehérre volt festve és világoskék csempe nagy lelógó modern lámpák világították át az egész termet. A kinyitott ablakokon át beszűrődött a kertből a friss és üde levegő. John és főnöke eközben a sötét folyosón ment keresztül melyen pislákolt az izzó. Sietve és kapkodva mutatta meg az eredményeket, és a különféle kamera állásokat a Tengerekben és az Óceánokban. Wilde egyetlen mondatot tudott kimondani : -Hát elkezdődött.- Kezét homlokához emelte és leült. Idegesen kapkodta a levegőt. Ezután még John elvégzett egy-két kísérletet, majd elhagyta a labort és a nagyobb akváriumokhoz mentek melyekben a hatalmas termetű numoramedúzákat tárolták. Mikor odaértek a hatalmas tárolóhoz egy nagy robaj és mindent elárasztott a víz. Egy 6 méteres hullámhoz hasonlított az esemény. A medúzák tározója előtt egy csatorna vezetett a tengerhez és a medúzák pont oda tartottak. 3 méteres testük és 24 csápjuk percek alatt átjutott a csatornába onnan meg a Tengerbe. Wilde épp hogy nem sodródott az állatokkal és merült volna el a 30 méteres csatornába. A kár hatalmas volt, de nem ez a legnagyobb gond. Megalapították hogy a medúzák új nemzedéke rendelkezik különféle génekkel mellyel eddig nem. Sokkal agresszívebbek lettek az utódok és több embert is támadtak meg. Gondolkodtak és ártalmas gondolatai voltak az ember számára. Bántani akartak mindenkit aki a közelükbe került.
A Tenger és a nap összeolvadt. Már rózsaszín volt az ég és a szín betöltötte az egész tájat. Lassan ment le a nap és váltotta fel a már várakozó holdat. Késő volt már talán éjfél is elmúlt. John maradt már csak a laborban, s minden eredményt átnézett. Kísérletezett velük , tanulmányozta őket, de semmi. Éjjel egykor nem tudott már semmit sem csinálni. Lehunyta szemeit és alvásra gondolt és később kikapcsolta a gépeket ekkor lassan elindult. A gépek felzúgtak, majd leálltak, hisz mindenkinek jót tesz a pihenés. Iratait szerte szét hagyta, elindult a sötétbe. Főnöke Wilde, még mindig irodájában volt és az adatokat nézte és amiket mos kapott. John látta hogy ég a villany a szobában, de kiindult az épületből. A szökőkút csendes volt, most nem folyt a víz, nem sütött be a napsugár, hanem csak a villany fénye világította be a hatalmas előcsarnokot. Egy halk suhanás és kinyílt az elektromos ajtó. Ekkor a kép elhomályosodott és John a földön ébredt. Felkapta a fejét körülnézett lakásában és kutyája rémülten nézett rá a nagy sötétben. Kezét szívéhez kapta, s csak ennyit mondott: -Csak álmodtam, de talán az egész egy álom volt?!- Visszafeküdt és szeme gyorsan lecsukódott. Kint szakadt az eső, apró szemekben esett és gyakran villámlott. Kutyája kinézett a konyhába, majd a nagyszobába és ezután a helyén tett pár kört, majd lefeküdt. Nagy sóhajtás hallatszott utána minden elcsendesült. A vekker reggel 6 ébresztett mindenkit. John felkelt és az álmára visszaemlékezve készülődött. 20 perc alatt minden megvolt, már csak a reggeli kávé hiányzott. Hangtalanul megitta a kávéját majd levitte sétálni kutyáját egy órára. A séta közben is csak arra tudott gondolni, mi lehet ma a laborban, csak ez járt a fejében és csak ez érdekelte. Nem tudott törődni mással, se hazafelé, se a hosszú autó úton. A fák gyorsan suhantak el egymás után, néhol nagyobbak, néhol kis sebek. Kocsi sor nem volt még reggel 7-kor a kerülőúton, így az a pár jármű is gyorsan száguldott a mellék utcákba. John ezt kihagyta, mert már nem egy balesetet szenvedett ilyen okból. Beparkolt a saját helyére ahol ez a név állt: Dr. Johnatan Ston. Hatalmas épület volt. Nagy ablakok és modern tervezés, volt A, B, C és D épület, és egy hatalmas tető erkély melyben hatalmas akváriumokat helyeztek el különféle nap hatására gyorsabban növő tengeri algák, és egyéb moszatok. Az épület hátuljából egy hatalmas csatorna jött ki melyen az álmában megszökött Numora medúzák voltak. Abban biztos volt hogy ami megtörtént az csak egy egyszerű állom hiszen tegnap este hazament az előadás után, s lefeküdt aludni. Kinyílt az ajtó egy halk suhanás és John elé tárult az egész előcsarnok. A már megszokott szökőkút, a halk léptek az emeleten, s minden a megszokott állapotban. John a laborjába sietett hogy már megnézze a kikelt medúzákat. A lifthez ment és a liftben főnöke Wilde volt. John laborja lent volt az A épület alatt. Csak neki és főnökének volt bejárása a helyiségben. Mindketten oda indultak , egy intéssel köszöntek egymásnak halktalanul. A lift halkan és gyorsan leért, az ajtó kinyílt majd kiléptek. Hosszú folyosón kel .- És eléggé idegesnek tűnt. –Á semmi csak a gép vacakolt és valami fura adatot adott meg, de nem kell izgulni, semmi különös.- Az apró papír megint megjelent, de a számok nem változtak. A DNS képben benne volt hogy az állat megél sós, és édes vízben, de ez lehetetlen. Wilde kapkodni kezdett, látszott rajta hogy ideges. John újra megkérdezte:-Valami baj van?.- Igen, elkezdődött...